FT/HFT alapok és lőpozíciók

A Field Target (FT) lövészet világszerte népszerű ága a légfegyveres lövészetnek, de sokan nem ismerik ezt a sportot. A Field Target versenyek szabadtéren kerülnek megrendezésre, különböző testhelyzetből (fekvő, térdelő, ülő, álló) leküzdendő célok használatával. A célok az Egyesült Királyságban 7.3 méter és 50 méter között, az USA-ban 10 yard és 55 yard között, ismeretlen távolságokra kerülnek elhelyezésre a pályán. A célok általában állat-sziluettet formázó alakzatok, bár egy új trend szerint elterjedőben vannak a szimpla geometriai formájú célok is. A célokon egy kis “találati zóna” található. A lövésnek ebbe a zónába kell csapódnia ahhoz, hogy pontot érjen – a lövés, ami a találati zónán kívül csapódik a sziluettbe, nem ér pontot. A célokra “kapukból” tüzelnek az egyes lőállásokból, a verseny lőállásokra tagozódik, állásonként 1-3 céllal (UK-ban általában két cél van egy lőállásban). Számos Egyesült Királyság-beli versenyen kétperces időlimit áll rendelkezésre lőállásonként a két cél leküzdésére.

FT felszerelés
Habár néhány FT versenyen feltűnnek légpisztolyos versenyzők is, a legtöbb lövész légpuskát használ nagy nagyítású céltávcsővel, amin fókusz-gyűrű található. A fókusz-gyűrűt, vagy a távcső oldalán található parallax-kereket használva a versenyő képes megállapítani a cél távolságát, majd a szükséges kompenzációt elvégezni megfelelő alá- vagy fölétartással, vagy a szálkereszt emelésével-süllyesztésével, a távcső klikk-tornyát használva. A gyakorlatban úgy kell a távcsővel fókuszálni, hogy a cél élesen látszódjon, majd le kell olvasni a távolságot a távcsövön található előre elkészített skála segítségével. A pontos távolságmérés nagyon fontos, mivel a légfegyver lövedékének esése nagyon nagy 10 méteren túl. A lövedék, ami az Egyesült Királyságban érvényben lévő törvényes határ (16,27 Joule – 12 ft/lb) közelében hagyja el a csövet több mint 12 centimért esik 50 méteren. Az Egyesült Királyságban a 0.177 (4,5 mm) kaliberű fegyverek a legnépszerűbbek, mivel a nagyobb sebességű lövedékek röppályája laposabb, mint a lassabb .22 (5.5 mm) kaliberű lövedékeké. A PCP légfegyverek sokkal népszerűbbek, mint a rugós társaik, mivel a PCP fegyverek visszarúgása jóval kisebb, és általában pontosabbak mint a rugós puskák. Az USA-ban az AAFTA (Amerikai Légfegyveres Field Target Szövetség) szabályai a fegyverek maximális torkolati energiáját 27 joule-ban (20ft/lb) állapítják meg. A magasabb torkolati energia nagyobb lövedéksebességet jelent, és ez laposabb röppályát eredményez, mint az angol szabályok, de egyébként az FT az USA-ban ugyanolyan népszerű, mint Nagy-Britanniában, vagy a világ egyéb országaiban. Az FT versenyeken használható felszerelésről és ruházatról nagyon jó összefoglaló olvasható itt, az ETL Field Target Egyesület honlapján. Az FT lövők számára a legnagyobb kihívást a szél jelenti. Csak évek alatt lehet megtanulni, hogy kezelje valaki sikeresen a szelet. A lövedékek kis szellő hatására is képesek kitérni oldalra. Erősebb szélben az sem szokatlan, ha a lövés nemhogy a KZ-t, még a célállatot sem találja el. A szembe fújó szél, vagy a hátszél is hat a lövedék röppályájára, lenyomva vagy éppen megemelve a lövedéket.

Field Target vs. Hunter Field Target
A Hunter Field Target (HFT) versenyek sokban hasonlítanak az FT versenyekre, de a HFT versenyeken általában kisebb célokat alkalmaznak, és az Egyesült Királyságban a célok maximális távolsága 45 yard (szemben az FT-ben alkalmazott 50 méterrel). Az USA-ban a HFT távcsövek maximális nagyítása 12-szeres lehet. Egy tipikus HFT verseny 30 lőállásból áll. Egy lőállás tartalmaz egy karót és egy fém “ledőlő” célt, és egy vadászfeladatot szimulál. A karó kijelöli a tüzelési pontot, a lövésznek valamely testrészével vagy a fegyverrel érintenie kell a karót, miközben leadja a lövést.

A célok kisállatokat szimulálnak, pl. nyulat, patkányt, varjút, vagy mókust. Ugyanúgy, mint az FT versenyeken minden célon található egy “találati zóna”, ami - ha eltalálják - egy mechanikán keresztül eldönti a célt. A cél sikeres ledöntése két pontot ér, míg ha a lövés a célt a találati zónán kívül éri, egy pontot jelent. (Ezzel szemben, az FT versenyeken a találati zónán kívül becsapódó lövedék 0 pontot ér).

A legnagyobb eltérés az FT és a HFT között a céltávolságok mérésében rejlik. Egy HFT versenyen NEM lehet a fókusz szabályozásával mérni a célok távolságát. (Tényszerűen az Egyesült Királyságban egyáltalán nem állíthatsz semmit a távcsöveden egy HFT verseny alatt.) Ehelyett meg kell becsülni a célok távolságát szemmel, vagy távbecslésre használható szálkereszttel (például mil-dot szálkereszttel). HFT versenyeken a tízszeres vagy tizenkétszeres nagyítású távcsövek az elterjedtek. Összehasonlítás képpen az FT lövészek 40- vagy akár 50-szeres nagyítású távcsöveket használnak.

*Új-Zélandon a célok maximális távolsága 50 méter, európai versenyeken is előfordul, hogy 60 méterig helyezik ki a célokat.

Field Target és Hunter Field Target lőpozíciók

Tim Finley-től, a Target Shooter Magazin részére

Klasszikus Field Target ülőpozíció. Jól látszik a vízálló, polisztirolgyönggyel töltött ülőpárna

A Field Target lövészet, vagy közismerten “FT”, a legidősebb kültéri légfegyveres lövészsport. Kb. 30 évvel ezelőtt tűnt fel, egy sportból, ami nagyon hasonlított a Hunter Field Target-re (HFT), de azóta nagyon sokat finomodtak a szabályai. Az FT engedélyezi egy habgyönggyel töltött vízálló párna használatát, amire le lehet ülni, illetve a hátsó láb alá lehet helyezni térdelő pozícióból leadott lövések esetén. Napjainkban a klasszikus FT ülőpozíció használt minden lövésnél, kivéve a kötelezően térdelő vagy álló pozícióból leadott lövéseket. Az FT ülő pozíciója nagyon stabil és kényelmes pozíció, ami lehetővé teszi a fegyver feltámasztását a térden, amíg a lövész a távcsövével a cél távolságát méri, ami akár 55 yard (50 méter) is lehet. Az alap pozíció a legtöbb lövésznél azonos – az elülső kéz átfogja az elülső térdet, a fegyver az elülső kéz mutatóujján, és a térden nyugszik. A térd tartja a fegyver teljes súlyát – ez alól a rugós fegyverek kivételek, de több speciális dolgot is tárgyalni fogok később a visszarúgásos fegyverek kapcsán.

Nagyon sok FT lövész használ lövészkesztyűt. A hátulsó, vagy sütő kar a hátul lévő láb combján támaszkodik. Hátul lévő lábat mondok, mivel a lövészek túlnyomó többsége nem 90 fokra fordulva ül le a célhoz képest, hanem 45 fokos szögben foglalja el a helyét. Így a hátul lévő lapocka és az elől lévő térd egy vonalba esik, és ez a vonal egyenesen a célra mutat. Az FT korai napjaiban nagyon népszerű volt egy ülő pozíció, ahol a fegyver a térden támaszkodó karra feküdt fel. Manapság ezt a pozíciót csak egy-két lövész használja az FT lövők százaiból. A fegyver át tudja venni a kar pulzálását, és ezáltal fel-le mozog, ritmusban a lövő szívverésével. A legtöbb rugós puskát használó FT lövész a “hagyományos” “térden támaszkodó” pozíciót használja, de egy nagyon komoly eltéréssel, mivel a rugós puska előagya soha nem támaszkodhat direktben a térden, az előagyat az elől lévő tenyérnek kell tartania. Ezen a kézen általában egy kipárnázott lövészkesztyűt visel a lövő.

Az FT szabályai lehetővé teszik, hogy a lövész állítson a hónaljhorog pozícióján, ha lefelé, vagy felfelé kell lövést leadnia ülő, álló vagy térdelő pozícióból. Egy egyszerű szabály arra nézve, hogy hogyan kell állítani a horgot: ha a cél a horizontnál magasabban van, akkor emeld meg, ha a cél a horizont alatt van, akkor süllyeszd le a hónaljhorgot. Minél nagyon szögben kell lefelé vagy felfelé célozni, annál jobban kell süllyeszteni vagy emelni a válltámaszt. Az Anschütz gyártmányú állítható válltámaszok, hónaljhorgok kiemelkedően népszerűek az FT versenyzők körében, és az FT fegyverek 10 méteres céllövő fegyvereken alapulnak, így adott a lehetőség az állítható válltámaszok használatára. A hónaljhorog állításán kívül nincs igazán más trükk az FT pozíciók használatához, így aztán nagyon meglepő számomra, hogy nem minden FT lövész használja ezt ki. Az FT fegyverek úgy vannak kialakítva, hogy megfeleljenek mindhárom lőpozíciónak. Az elsütőbillentyű távolsága a válltámasztól, az előagy mélysége és a pofadék magassága mindhárom pozíciónal más és más kellene legyen. Ennek ellenére a fa agyazások nem szabályozhatóak, és az előagy mozgatása, vagy a válltámasz és az elsütőbillentyű távolsága (pull length) állítása minden célnál, zűröket okozhat – kivéve ha valaki modern olimpiai stílusú alumínium agyazást használ. Más esetben az egyetlen valóban rendelkezésre álló opció a válltámasz/hónaljhorog mozgatása le vagy fel; higgyenek nekem, ez segít. A fegyver agyazása egy kompromisszum az álló-térdelő-ülő pozíciók közöt. Az én Steyr LG-110 FT fegyverem inkább az álló lövészethez van beállítva, de még mindig használható ülő és térdelő pozícióban is – bár nem tökéletesen.

A stabil térdelő pozíció titkai
Az FT térdelő pozíciója ugyanolyan stabil tud lenni, mint az ülő pozíció, ha rászánja valaki az időt, hogy igazán jól begyakorolja. A fegyvert elől támasztó kéznek nem szabad a térd felett lennie, a szabály az, ha leesik a kéz, és a kézfej eléri a térdet, akkor nem nyúlt eléggé előre. A mély FT agyazás egyáltalán nem támaszkodhat az alkarra. A hátsó lábnak függőlegesnek kell lennie és az ülőpárnát a sípcsont/boka alá kell helyezni, hogy a lövész súlya erre nehezedjen. Én szintén állítani szoktam a hónaljhorog pozícióját, ismét annak megfelelően mozgatva, hogy a cél a horizonthoz képest hol helyezkedik el.

A legstabilabb álló pozícióban az elől lévő könyök a csípőre támaszkodik, és a kéz a fegyvert a sátorvas elejénél támasztja. Az FT lövők nem vadásziasan tartják a fegyvert, kivéve, ha extrém szögben felfelé kell lőniük.

Hunter Field Target technikák és lőpozíciók
A Field Target alapvető lőpozíciói közül kettő kifejezetten tiltott a Hunter Field Target versenyeken. Az egyik az ülő pozíció, akár a földön, akár ülőpárnán, akár a hátsó lábon térdelő testhelyzet esetén. Ugyancsak tiltott ülőpárna használata a hátsó láb/boka alatt térdelő pozíció esetén. Még egy nagyon fontos eltérés, hogy sem a fegyveren, sem a távcsövön nem lehet semmit állítani/szabályozni miután a lövész elkezdte a versenyt. Nem lehet távolságot mérni a parallax-szabályozás segítségével, nem lehet változtatni a távcső nagyítását, nem lehet a szálkereszt-állító tornyokat használni, nem lehet a dioptria-állítót használni, és nem lehet módosítani az agyazás mélységét, vagy a válltámasz pozícióját.

Az ülő pozíció helyett a fekvő az általános a HFT versenyeken. Számos HFT lőállásban földbe szúrt cölöp vagy karó található a következő célokból: 1) jelként, amit a lövésznek vagy a fegyvernek érintenie kell; 2) kényelmes, biztos támasztékként, amire le lehet támasztani a fegyvert. Maximum 5 lőállásban a karó helyett a földön fekvő léc található. Ezt a lécet a lövőnek érintenie kell, de nem használhatja támasztéknak a lövéshez. Egy fontos szabály a HFT-ben, hogy az elsütő billentyű nem lehet a kijelölt tüzelési vonal előtt.

A cölöpről való lövészethez sok lövész lövészkesztyűt visel a fegyvert tartó kezén, ahogyan azt FT-ben is teszik. Ha a cölöp elég rövid, akkor a mutatóujj a kar tetején van, miközben a hüvelykujj a fegyver előagyát támasztja. A további három ujj átfogja a cölöpöt. Jobb kezes lövésznél a fegyver a karó bal oldalán helyezkedik el. Ezt a megoldást lehet variálni a karó hosszától, átmérőjétől függően, vagy ha a karó másik oldalára kell helyezkedni a tiszta loves leadásához. Ha a karó másik oldaláról kell lőni, akkor a hüvelykujj fogja a karót, és a fegyver a mutatóujjra támaszkodik. A mostanság bevezetett földön fekvő jel egy olyan dolog, amit szerettem volna 2004-ben, amikor ebben a sportágban lőttem. A karók sokáig minden lőállást uraltak, de a 2008-as szezonban maximum 5 “nem karós” lövést kell leadni minden 30 lövéses kurzuson. Ezek a lövések jobban tükrözik a versenyző lőkészségét, mint a támasztásból leadottak. Ebben a lőpozícióban elengedhetetlennek tartom a lövészkesztyű használatát, csakúgy mint az elsütőbillentyű megfelelő kezelését, és a jó légzéstechnikát.

A pályák tervezői időnként úgy rakják ki a jelzőkarót, hogy azt támasztéknak használva a lövő nem lát rá tisztán a célra. Ezzel arra kényszerítik a versenyzőt, hogy a karó szintje alól vagy fölül adja le a lövést. Ezek a célok arra késztetik a HFT lövészeket, hogy egyedi pozíciókat használjanak, ahol a lábfej vagy a térd érinti a lővonalat, és a a fegyvert a földön támasztják, vagy lövészkesztyűs kézben tartják. Nézz meg más lövészeket, milyen pozíciókat használnak ezekhez a célokhoz, és ezekből tanulva találd meg a számodra legmegfelelőbbet. Én még bal kézzel is szoktam lőni ezeket a célokat (jobbkezes lövő vagyok egyébként). A Steyr Hunter LG110-es fegyverem ambi agyazása minden további nélkül lehetővé teszi a mindkét kézzel történő lövést. Ne feledjük, az elsütőbillentyű nem lehet a lővonal előtt! Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag teljesen oldalról kell leadni a lövést, nem fordulhatsz szembe a céllal. Gyakorold ezt a megoldást, mielőtt kipróbálod egy UKAHFT versenyen.

Támasztásból, és szabadkézből leadott álló lövések
Egy harminc lövéses versenyen két célt támasztásból és egy célt szabadézből leadott lövéssel kell leküzdeni álló vagy térdelő pozícióból. A támasztásból lőhető céloknál az a kulcs, hogy ha a cél elhelyezdekése és a lővonal lehetővé teszi, úgy keressünk támasztékot, hogy a lövész és a támaszték tripod-ként viselkedjen. Álljunk kis terpeszben, a lábfejek egymással párhuzamosan nézzenek a cél felé. A tripod harmadik lábaként a puskát támasztó kéz szolgál, ami egy fának, vagy karónak támaszkodik. A lövészkesztyű elengedhetetlen – úgy is mint támaszték, és úgy is mint egy párna, ami valamennyire védi a fegyvert.

A szokványos támaszték nélküli álló pozíciót használva felléphet a “világítótorony” effektus. Ez az, amikor a fegyver folyamatosan jobbra-balra mozog, szinte lehetetlenné téve a célzott lövést. A kegyetlen pályaépítők időnként a lővonalat jelölik meg, mint megérintendő pontot, így kényszerítve bele a lövészeket ebbe a pozícióba.

Speciális szabályok a térdelő pozícióhoz
A HFT szabályai nem engedélyeznek semilyen támasztékot a hátsó láb/boka alatt térdelő pozícióban. A hátul lévő lábfej nem lehet befordítva, hogy a lövész ráülhessen, de néhány lövész képes arra, hogy a lábfeje tetejét tegye le a földre, anélkül, hogy a lábfejét oldalra fordítaná – ezt nem tiltják a szabályok. Azok, akik nem ennyire ruganyosak, használhatják az ülpőpárnát, de csak a térdük alatt, hogy tisztán tartsák azt, vagy megvédjék a kövektől/gyökerektől. Mégegyszer: a fegyvert tartó kéz nem lehet a térd fölött. Az UKAHFT szabályok azt mondják, hogy ha a lövész leejtené a kezét és az a térdet érintené, akkor nem nyúlt eléggé előre. A cél hibázásként lesz értékelve, és ha a lövész sorozatosan megsérti ezt a szabályt, ki kell zárni a versenyből. Gyakran vannak fák a tüzelési pont közelében, ezek jó támasztási pontot adhatnak - amennyiben nem kényszerít a használatuk túl sok kompromisszumra. Mindig mérlegelni kell az előnyöket, amiket a lehetséges támaszték használata nyújthat. Gyakran a tisztább célkép egy szabad kézből leadott lövésnél előnyösebb, mint a támaszték használata. Támaszték használatával gyakran oldalirányban el kell mozdulni a célról, és térdelő pozícióban is bekövetkezhet a “világítótorony” effektus, ha a lövész nem elég óvatos. Bármilyen testhelyzetben találkozhatunk magasra helyezett célokkal. Ilyen célnál fekvő testhelyzetben olyan magasan kell támasztékot keresni a cölöpön (ha van), amilyen magasan csak lehetséges.

Álló testhelyzetben a fegyver nyugodhat az ujjbegyeken, vagy alkalmazható a vadászias fegyverfogás, ahol az elől lévő könyök nem érintkezik a testtel. Térdelő testhelyzetben a tartó kéz mozogjon hátra, az elsütőbillentyű irányába. Ne próbáljunk túl sokáig küzdeni a fegyver mozgásával, csak süssük el a fegyvert, amikor a szálkereszt oda mutat, ahová lőni akarunk. Ez csak pár fontos trükk volt, ami a HFT lövészetben használható. A HFT lövészeknek sokkal jobban át kell gondolniuk, mi a legmegfelelőbb lőpozíció, mint az FT lövészeknek. A testnek sokkal rugalmasabban kell alkalmazkodnia hátborzongató, fantasztikus pozíciókhoz, amikbe a lövész belekényszerül. Én mindkét sportot űzöm, és roppantul élvezem is mindkettőt . Az FT kétségkívül segített nekem a HFT lövészetben. A támaszték nélküli álló és térdelő lövészet hétköznapi dolog az FT-ben, miközben nagyon sok HFT lövész már előre komolyan retteg az ilyen céloktól. Az én tanácsom, hogy gyakorold azokat a lövéseket, amiktől rettegsz, és a félelem el fog tűnni, vagy tedd azt amit és, és űzd mindkét sportágat.

A szerzőről, Tim Finley-ről

13 éves koromban ismerkedtem meg a légfegyveres lövészettel. 1981-ben nyertem meg az első szabadtéri versenyemet. A Field Target lövészetet több mint 20 éve űzöm, nyertem EB-t, számos alkalommal megnyertem a British National-t, és hatszor a Showdown-t. Áttérve a HFT-re, és voltam az első, aki kétszer megnyerte a “Gathering”-et. Mostanában sikeresen űzöm a mini rifle ágat, az LBP lövészetet, és a nagykaliberű taktikai lövészetet.

Mindeközben vasútmérnökként dolgozom, lövészeti témákban írok újságíróként, és alkalmakként konzultánsként segítek légfegyver-, lőfegyvergyártóknak, illetve távcsőgyártóknak. Egy fiam és egy lányom van, valamit egy megértő feleségem.

Photos and text copyright 2009 Target Shooter magazine and Tim Finley, All Rights Reserved. Used by permission, license granted to AccurateShooter.com | 6mmBR.com.